Ossobuco fehérborban

Ossobuco fehérborban

Az ossobuco egy milánói különlegesség, annyit jelent, „csont lyukkal”. A borjú hátsó lábszára értendő rajta, melyet kereszt irányban szeletekre vágtak, s a közepén láthatóvá válik a velős csont. Két fajta Ossobuco létezik: a modern változata, amely paradicsomos és az eredeti változat, amely nem. A régebbi verzió, Ossobuco a bianco, ízesített fahéjjal, babérlevéllel és gremolattal. A modern és népszerű recept olyan paradicsom, sárgarépa, zeller és hagyma. A klasszikus -citromhéj, fokhagyma és petrezselyem keverékéből készült- gremolata vagy gremolada, mely hagyományos kísérője a milánói párolt borjúhús ételeknek és az Ossobuco alla Milanese-nak, természetesen ehhez is jár.

 

Hozzávalók:

2 evőkanál olívaolaj 

2 evőkanál vaj 

1,2 kg 4 cm vastag borjúlábszár, ha összekötözzük nem esik szét főzés közben 

liszt 

1 kis fej hagyma finomra vágva  2 gerezd fokhagyna finomra vágva 1 nagy sárgarépa apró kockára vágva

fél zeller megtisztítva és finomra vágva 

5 dl száraz fehérbor (Chardonnay vagy Sauvignon Blanc, én a másodikat használtam) 

3 dl húsleves 

só, 

bors

1 paradicsomkonzerv

 

 

A gremolatához: 1 csokor petrezselyem finomra vágva  1 kis gerezd fokhagyma nagyon finomra vágva fél kezeletlen citrom héja lereszelve és a leve

Hevítsük fel az olajat és a vajat egy serpenyőben. A borjúhúst forgassuk meg sóval, borssal elkevert lisztben.

Süssük a hússzeletek mindkét oldalon 5-7 percig, amíg szép kéreg nem sül rájuk. Tegyük felre.

Pirítsuk meg rajta az apróra vágott zöldségeket is.

Tegyük vissza a húst, öntsük fel a borral, forraljuk fel, és főzzük addig, amíg a folyadék a felére nem csökken.

Adjuk hozzá a paradicsomot, öntsük fel húslevessel, és lefedve alacsony hőfokon főzzük 3 órán át. Időnként fordítsuk meg a husokat és, ha fogy a folyadék alóla, azt mindig pótoljuk.

Ellenőrizzük villával, hogy megfőtt-e a hús, ha már elég puha, főzzük sűrűre a szószt.

 

A gremolátához egyszerűen keverjük össze a hozzávalókat.

Tálaláskor öntsük a hús tetejére.